Az agrár-ökológiai átmenet legfontosabb kérdései és stratégiái
A 15 európai országban végzett esettanulmányok során több mint 100, az agroökológiai átmenet akadályait és mozgatórugóit azonosították az esettanulmányok többszereplős platformjainak (MAP) tagjaival készített interjúk és workshopok során (további részletekért lásd a D3.4. angol nyelvű dokumentumot).
D3.4 - Report on key barriers of AEFS in_Europe and co-constructed_strategies (link to Zenodo)
Az akadályok és mozgatórugók leltárának elemzéséből az akadályok és mozgatórugók klasztereinek három nagy témája alakult ki: i) a tudás és a társadalmi tőke hiánya; ii) a hozzáadott érték, a feldolgozás és a piacra jutás hiánya; iii) a szakpolitikák nem hatékony kialakítása. Az elemzés az agroökológiai gazdálkodásra való áttérést akadályozó akadályokra összpontosított, figyelembe véve a bizonytalanságokról szóló részben tárgyalt mozgatórugókat is. A három témát az alábbiakban foglaljuk össze.
A tudás és a társadalmi tőke hiánya: A leggyakrabban azonosított akadály a konkrét agroökológiai gyakorlatokkal és azok fenntarthatósági előnyeivel kapcsolatos ismeretek hiánya, valamint az agroökológiailag előállított termékekből származó hozzáadott érték létrehozásának gazdasági lehetőségei és a kapcsolódó bizonytalanságok. A legtöbb esettanulmány esetében ilyen akadályokról számoltak be, ami az agrár-ökológiai gazdálkodás tudásigényes jellegét tükrözi. Ezek az akadályok főként a gazdálkodók ismereteinek hiányához kapcsolódnak, és rávilágítanak a szakképző iskolákban dolgozó tanácsadók és tanárok speciális ismereteinek szükségességére. A mezőgazdasági tanácsadó szolgálatok számára két fő korlátot kell figyelembe venni: alulfinanszírozottak lehetnek, vagy nehézségekbe ütközik a képzett tanácsadók felvétele. Ehhez kapcsolódó gyengeség az AKIS-szereplők közötti korlátozott koordináció, valamint a gazdálkodókat, tanácsadókat és kutatókat bevonó tudásmegosztó hálózatok hiánya.
Számos esettanulmányban az agrár-ökológiai átmenet akadályait az alacsony együttműködési képesség és hajlandóság okozta, ami viszont a gyenge társadalmi tőkének, a gazdálkodók individualizmusának és egymás közötti rivalizálásnak tudható be. A kelet-európai esettanulmányok esetében az együttműködéssel szembeni vonakodás a kommunista rendszer által bevezetett, államosított kollektív mezőgazdasági rendszerekkel kapcsolatos negatív tapasztalatokkal magyarázható. Ezekben az összefüggésekben az "együttműködés" kifejezés negatív jelentéssel bír. A mezőgazdasági szövetkezetekbe vetett bizalom hiánya és az ebből eredő alacsony együttműködési hajlandóság szorosan összefügg a gazdasági akadályokkal. Az együttműködési hajlandóság hiánya például gátolhatja a tárolási és feldolgozási infrastruktúra közös beszerzésének vagy a közvetlen értékesítésnek a lehetőségét.
A hozzáadott érték, a feldolgozás és a piacra jutás hiánya: Az agroökológiai gazdálkodás gazdasági fenntarthatóságával kapcsolatos akadályok, amelyeket több esettanulmányban is gyakran azonosítottak a jelenlegi hagyományos élelmezési rendszerek keretein belül. A finanszírozáshoz való hozzáférés hiánya és a beruházásokkal kapcsolatos egyéb kérdések voltak a leggyakoribb akadályok. Az agroökológiai termelés hozzáadott értékének hiányával kapcsolatos problémák sokféleségét azonosították a legtöbb esettanulmányt készítő országban, beleértve az alacsony keresletet és a termelékenységet, ami inkább az alacsony árakban, mint a termelési költségekben nyilvánult meg, ami az agroökológiai termékek tárolásának, feldolgozásának és értékesítésének logisztikai problémáihoz vezetett. A munkaerő elérhetőségét és a piac koncentrációját szintén jelentős problémaként azonosították.
Hatástalan szakpolitikai tervezés: A szakpolitikákból eredő konkrét akadályok a nem fenntartható előírásokra, valamint a végrehajtás és a nyomon követés rugalmasságának hiányára terjedtek ki. Ez a klaszter magában foglalta a szakpolitikai támogatás bürokratikus voltát, valamint a célzottság vagy a közbeszerzés hiányát, amely csak néhány esettanulmányban volt jelen.
Az akadályok és hajtóerők csoportosítása lehetővé tette, hogy az agrár-ökológiai átmenet kihívásait sajátos szemszögből szemléljük, ami a stratégiai útvonalakon belüli konkrét intézkedések meghatározásához, valamint az átmeneti folyamatokat elősegítő piaci és politikai eszközök elemzéséhez szolgáltatott információt. A különböző akadályok és mozgatórugók azonban nem elszigetelten jelentkeznek. Egyes akadályok megléte erősíti azt az ütemet, amellyel más akadályok idővel kialakulnak. Az esettanulmányok rámutatnak a különböző akadályok közötti összefüggésekre és kölcsönös függőségekre, valamint arra, hogy az információ, a gazdaság és a politika kérdései szorosan összekapcsolódnak az európai agrár-ökológiai tájképben, és az egyik nézőpontból történő előrelépéshez a másik kettővel is foglalkozni kell.
E különböző akadályok kezelése különböző szerepkörű és többféle érdekeket képviselő szereplők (többszereplős hálózatok) bevonását, valamint a koordináció és az együttműködés innovatív formáit igényli. Különösen azokban az esetekben, amelyeket a szereplők közötti együttműködés alacsony szintje jellemez, és az agrár-ökológiai átmenet kezdeti szakaszában a hatóságok (pl. a mezőgazdasági minisztériumok) kulcsfontosságú szereplők, amelyek abban a helyzetben vannak, hogy kezdeményezzék, irányítsák és az agrár-ökológiai átmenet útjai felé tereljék a kormányzati hálózatokat. Emellett a karizmatikus gazdák, tanácsadók és nem kormányzati szervezetek is fontosak, amikor a hálózat még új és változásnak van kitéve, a többszereplős csomópontok pedig az érettebb és stabilabb hálózatok magját alkotják.
Az agrár-ökológiai átmenet stratégiáinak közös kialakításából levont főbb tanulságok
A többszereplős platformok minden egyes esettanulmányban stratégiai utakat javasoltak az agroökológiai átmenet elindításának vagy fokozásának legfontosabb akadályai és mozgatórugói kezelésére.
A közös tervezés első fő tanulsága az érett társadalmi tőke és az agroökológiai gyakorlatok előnyeiről és a gazdasági lehetőségekről szóló jobb mezőgazdasági termelői ismeretek fontosságára vonatkozik a sikeres agroökológiai átmenet szempontjából. Az érett társadalmi tőke kritikus fontosságú a javasolt intézményi változásokhoz, például az új tudáshálózatokhoz. Az esettanulmányok azonosították a közvetítők fontos szerepét a társadalmi tőke létrehozásának és az intézményi változások elősegítésében, pl. a megbízható tanácsadók, akik elérik a gazdálkodókat és összehozzák a szereplőket. Azokban az esetekben, amikor az agroökológiai átmenetet hagyományos gazdálkodási rendszerekben kezdeményezik, a javasolt intézményi változásoknak el kell ismerniük a gazdálkodók hagyományos értékeit és hozzáállását, hogy elkerüljék az összeegyeztethetetlenséget a "jó gazda" nézeteivel. A társadalmi tőke javítása azonban hosszú távú folyamat, amelyhez a kapacitásépítés támogatásán keresztül kedvező politikai környezetre van szükség, valamint az együttműködés új formáinak normalizálását vagy intézményesítését célzó beruházásokra.
Az esettanulmányok stratégiáinak közös kidolgozásából levont második fő tanulság, hogy az értékláncon belüli tárgyalási erő növelése érdekében megerősített együttműködési intézkedésekre és kollektív intézményekre van szükség. Ez lehetővé tenné az agroökológiai termékek magasabb árának elérését és az agroökológiai gazdálkodásban rejlő lehetőségek gazdasági életképességének megvalósítását. Az ilyen folyamatokat a politikának és a közszférának támogatnia kell, hogy a gazdasági kizsákmányolás és a hatalmi viszonyok kérdéseit, valamint az élelmiszerláncokban a túlfogyasztás és az élelmiszerpazarlás problémáit kezeljék, amelyek kihatnak a közegészségügyre, a társadalmi igazságosságra és az élelmezésbiztonságra (Lampkin et al., 2020).
A stratégiák közös kidolgozásának harmadik kulcsfontosságú tanulsága a fogyasztói magatartás és az étrend megváltoztatásának fontossága, különösen akkor, ha az agrár-ökológiai átmenetek fő célja az átalakulás. A fenntarthatóbb, kevesebb állati terméket tartalmazó emberi táplálkozás lehetővé teszi az agroökológiai gyakorlatok nagyszabású alkalmazását anélkül, hogy túlterjeszkedne a hazai termőterület, és elkerülhető lenne az erdőirtás. Ez rávilágít az agrár-ökológiai átmenetek szélesebb körű élelmiszerrendszeri perspektívájának szükségességére, amit az UNISECO területi szintű elemzésének eredményei is alátámasztanak (további részletekért lásd a D4.3. dokumentumot).
Egyes tanulmányok szerint a COVID-19 járvány tovább gyorsította a fogyasztók egészségesnek, fenntarthatónak és helyi termékként megjelölt élelmiszerek iránti megnövekedett keresletének tendenciáit (pl. Vittuari et al., 2021). Ha a világjárvány befejezése után is fennmaradnak, a fogyasztói magatartás ezen tendenciáit a fogyasztói tudatosságot erősíthetik a fogyasztói tudatosságot növelő kampányok és az iskolákban és étkezdékben megvalósuló közbeszerzési programok, ahogyan azt a közösen kialakított átmeneti stratégiák javasolják. Ez segítene leküzdeni az olyan akadályokat, mint a biotermékek piacának telítettsége. A közvetlen fogyasztói értékesítésre való átállás azonban nem mindig lehetséges (különösen a kistermelők esetében), vagy jelentős pénzügyi következményekkel járhat.
Végezetül, az agrár-ökológiai átállási stratégiák előmozdítását szolgáló
innovatív piaci és politikai eszközökkel kapcsolatban a helyi szereplők hangsúlyozták, hogy az agrár-ökológia
tudásintenzív, és hogy a piaci és politikai ösztönzők különböző kombinációi fontosak ahhoz, hogy kezelni
lehessen az átmenet útjának tudással kapcsolatos kihívásait.
E tudással kapcsolatos kihívások három formája a következő:
- Tudás létrehozása: ez a kihívás az agrárökológiai kérdésekkel kapcsolatos kutatás, demonstrációs területek és tanácsadói szolgáltatások fejlesztésének szükségességére utal, amelyet az értéklánc szereplői és a fogyasztók számára nyújtott ösztönzők és információk kísérnek. Az e kihívással való szembenézés legfontosabb piaci és politikai ösztönzői az agrár-környezetvédelmi kifizetések és a tudás előmozdítása.
- A tudás terjesztése: ez a kihívás az agroökológiai megközelítések és gyakorlatok értékláncokba való bevezetésének megkönnyítésére vonatkozik. A legfontosabb piaci és politikai ösztönzők a tanúsítási rendszerek és az élelmiszer-politika.
- Kapacitásépítés: ez a kihívás a kollektív cselekvés, az egymástól való tanulás és a hálózatépítés előmozdítására vonatkozik az élelmiszerrendszer újratervezése érdekében. A legfontosabb piaci és politikai ösztönzők a hálózatépítés és az együttműködés. A tudás előmozdításának célkitűzése célzott szakpolitikai intézkedésekkel, valamint a piaci és szakpolitikai ösztönzők széles skálájával érhető el. Az agrár-ökológiai átállás tudásintenzív folyamat, amelynek kihívásait az esettanulmányok a tudással kapcsolatban azonosították, a tudás létrehozásától kezdve a tudás terjesztésén át a kapacitásépítésig. Míg a gyakorlatalapú kifizetéseket és a tanácsadói szolgáltatásokat nagyon fontosnak ítélték a tudás létrehozásában, addig a tanúsítási rendszerek és az élelmiszerpolitika döntő fontosságúak az értéklánc szintjén történő tudásterjesztésben. A helyi élelmiszerrendszer újratervezéséhez szükséges kapacitásépítés csak helyi beavatkozások, például regionális politikák és hálózatépítési eszközök kombinációjával érhető el.
További részletek a piaci és szakpolitikai eszközök értékeléséről a D5.4. teljesítendő dokumentumban találhatók az agrár-ökológiai átállási stratégiák előmozdítását célzó innovatív piaci és szakpolitikai eszközökről. Az egyes kulcsfontosságú eredményeket esettanulmányok összefoglalóiban foglalták össze, amelyek hozzáadott értéket képviselnek és új betekintést nyújtanak a mezőgazdasági politikákkal (pl. a KAP stratégiai tervekkel), a mezőgazdasági gyakorlatokkal és az agrár-ökológiával kapcsolatos helyi párbeszédhez, vagy hozzájárulnak a gyakorlati közösségükben felmerült igények kialakításához vagy kielégítéséhez.
D5.4 - Report on innovative market incentives and policy instruments favouring conversion pathways to AEFS (link to Zenodo)
D5.4 - Annex 1: Case study summaries (link to Zenodo)
Gyakorlati ajánlások
Austria
- UNISECO H2020 issue brief: Mitigation of climate change by humus formation and regenerative arable farming in Eastern Austria
- UNISECO H2020 issue brief: Eindämmung des Klimawandels durch Humusaufbau und regenerativen Ackerbau in Ostösterreich
Czech Republic
- UNISECO H2020 issue brief: Enhancing cooperation and capacity building to maintain arable land protection on organic dairy farms in the Czech Republic
- UNISECO H2020 issue brief: Posílení spolupráce a budování kapacit k zachování ochrany orné půdy na ekologických mléčných farmách v České republice
France
Germany
- UNISECO H2020 issue brief: Adding value to agro-ecological practices in market-oriented arable farming
- UNISECO H2020 issue brief: Marktimpulse für eine gesteigerte Wertschöpfung durch agrarökologische Praktiken im marktorientierten Ackerbau
Greece
- UNISECO H2020 issue brief: Pathways of peach growers for a transition towards sustainability: an eco-efficiency and input substitution tree crop-based farming system in Imathia, Greece
- UNISECO H2020 issue brief: Η πορεία της παραγωγής ροδακίνων προς τη βιωσιμότητα: βελτίωση της αποδοτικότητας με εισροές και πρακτικές φιλικές προς το περιβάλλον
Hungary
- UNISECO H2020 issue brief: Soil conservation farming in Hungary - Practical lessons learnt on farm level
- UNISECO H2020 issue brief: Gyakorlati ajánlás: Talajkímélő gazdálkodás Magyarországon - Tanulságok és legfontosabb üzenetek
Italy
- UNISECO H2020 issue brief: Enhancing knowledge exchange for the adoption of agroecological practices in vineyards: the Chianti Biodistrict
- UNISECO H2020 issue brief: Migliorare lo scambio di conoscenze per favorire l'adozione di pratiche agroecologiche nei vigneti: il "Biodistretto del Chianti"
- UNISECO H2020 issue brief: Promoting cropping system diversification in a highly specialised and market-oriented winegrowing area
- UNISECO H2020 issue brief: Favorire la diversificazione colturale in un'area specializzata nella produzione di vino e orientata al mercato
Latvia
- UNISECO H2020 Issue brief_Strengthening Agro-Ecological Farming Practices and Economic Viability of Organic Dairy Farms in Latvia
- UNISECO H2020 Issue brief_Stiprinot agro-ekoloģiskās prakses un bioloģiskās piena lopkopības ekonomisko ilgtspēju Latvijā
Lithuania
- UNISECO H2020 issue brief: Improving accessibility to agroecological farming knowledge and practical skills of Lithuanian farmers to support the transition to agroecology
- UNISECO H2020 Problematikos santrauka: Agroekologinio ūkininkavimo žinių ir praktinių įgūdžių prieigos gerinimas Lietuvos ūkininkams siekiant sustiprinti perėjimą prie agroekologinio žemės ūkio
Romania
Spain
- UNISECO H2020 issue brief: Farmers' cooperation and networks, a key driver for the transition to agro-ecological farming systems in Navarra and the Basque Country
- UNISECO H2020 issue brief: Cooperación y redes de productores, un impulsor clave de la transición hacia la agroecología en el País Vasco y Navarra (España)
Sweden
- UNISECO H2020 issue brief: Agro-ecological diversification to produce more food from ruminant farms in Sweden: possibilities for economic and environmental sustainability
- UNISECO H2020 issue brief: Agroekologisk diversifiering för produktion av mer mat från gårdar med idisslare i Sverige: möjligheter för ökad lönsamhet och lägre miljöpåverkan
Switzerland
- UNISECO H2020 issue brief: Reducing the uncertainties about income alternatives to intensive animal production in the Swiss Lucerne Central Lakes region
- UNISECO H2020 issue brief: Einkommensalternativen zur intensiven Tierproduktion in der Region Luzerner Mittellandseen: Verringerung der Unsicherheiten