Agroökológiai Tudásközpont

Szakpolitikai ajánlások

Az ismeretterjesztő és az együttműködést támogató szakpolitikai intézkedések kulcsfontosságú eszközök az agrárökológiai átállás ösztönzésére Európában, különösen ott, ahol a mezőgazdasági üzemek most ismerkednek az agrárökológiai gyakorlatokkal, és ki kell építeniük tudásbázisukat. A tanácsadási szolgáltatások támogatása az agroökológiai átmenet gerincét képezi, amely az input-intenzív termelési paradigmáról a tudásintenzív termelési paradigmára való áttérést jelenti. Az együttműködési intézkedések képesek szinergiákat teremteni a különböző élelmiszerláncok között és azokon belül, fenntartani a kapacitásépítést, valamint ösztönözni a fogyasztók bevonását. Az agrár-környezetvédelmi kifizetéseket és a beruházási kifizetéseket még inkább testre kell szabni és célzottan a gazdaságok meghatározott típusaira (pl. kis- és közepes gazdaságok) kell szabni, hogy elősegítsék a változások szélesítését és biztosítsák az új gyakorlatok tartósságát. A közös agrárpolitika vidékfejlesztési programja tartalmaz ilyen eszközöket, amelyeket azonban az agrár-ökológia prioritásként való figyelembevétele érdekében ki lehetne igazítani és célzottabbá lehetne tenni. Az agrárökológiai gyakorlatok eredményalapú kifizetései fontos innovatív eszközök, amelyek előnyeit kísérleti projektek révén lehet megfigyelni. A gazdálkodók bevonása az eredmények nyomon követésébe javíthatná az intézkedések költséghatékonyságát. 

Az agrár-ökológiai átmenethez középtávú stratégiai tervekre van szükség, amelyek képesek elősegíteni a gazdaságok szintjén történő változásokat, és lehetővé teszik az agrár-ökológia fokozatos elterjedését területi szinten:

  • a mezőgazdasági termelők ismereteinek javítása - együttműködés és egymástól való tanulás révén - az agroökológia környezeti előnyeiről és gazdasági lehetőségeiről, a jelenlegi EIP-AGRI operatív csoportok tapasztalatainak általános érvényesítésével;
  • a helyi szereplők kapacitásának növelése az agroökológiai hálózatok és az élelmiszerláncban való hosszú távú horizontális és vertikális együttműködés létrehozása érdekében, a kis- és közepes gazdaságokat érintő célzott kezdeményezésekkel. Ez magában foglalja a mezőgazdasági termelők fokozott együttműködését a közös tárolási, feldolgozási és értékesítési tevékenységekben, valamint az értéklánc szereplőinek - köztük a kereskedőknek, kiskereskedőknek, éttermeknek, iskoláknak és fogyasztóknak - a bevonását olyan értékláncok kialakításába, amelyek elismerik az agroökológiai gazdálkodás és az élelmiszerrendszerek követelményeit és előnyeit. Ez javítaná a gazdák alkupozícióját és hozzáadott értékét, ezáltal csökkentve az agroökológiai gazdálkodási rendszerek állami támogatástól való függését;
  • a gazdálkodási rendszerekre vonatkozó fenntarthatósági normák javítása, ahol a gazdálkodók nagyobb felelősséget és jutalmat kapnak a környezetvédelmi célok elérése érdekében, többek között új, eredményalapú agrár-környezetvédelmi- és éghajlatvédelmi intézkedéseken keresztül;
  • a magánrendszerek és értéklánc-kezdeményezések összehangolása az állami fenntarthatósági előírásokkal, ahogyan azt a "Farm to Fork" stratégia előirányozza;
  • az agrár-ökológia elveinek és gyakorlatainak beépítése az iskolai tantervbe, amely az élelmiszertermelés és -fogyasztás, a mezőgazdasági gyakorlatok és a társadalmi felelősségvállalás alapelveire terjed ki;
  • a mezőgazdasági politikák tervezésének és irányításának javítása, valamint az agrár-ökológiai átmenetek szélesebb élelmiszerrendszeri perspektívájának alkalmazása az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek elérése érdekében.

A 15 európai ország esettanulmányaiban az agrár-ökológiai átmenet különböző összefüggéseit figyelembe vevő konkrét ajánlásokat az esettanulmányok politikai összefoglalóiban foglaltuk össze.

Szakpolitikai ajánlások

Austria

Czech Republic

Finland

France

Germany

Greece

Hungary

Italy

Latvia

Lithuania

Romania

Spain

Sweden

Switzerland

United Kingdom

Project level briefs