A nemzeti és regionális kormányok és közigazgatások aláírták a közös globális kihívásokat kezelő egyezményeket, nevezetesen az ENSZ fenntartható fejlődési céljait (angol nyelvű link), az éghajlatváltozás kezelését, a biológiai sokféleség csökkenésének csökkentését és a szociális jogok biztosítását, vagy összehangolták politikáikat ezekkel. Az Európai Unió szintén aláírta az ilyen nemzetközi álláspontok megvalósítását támogató szakpolitikákat és mechanizmusokat, illetve végrehajtja azokat, amelyekhez tagállamai és régióik szintén igazodnak. 

A nemzeti szintű feladatok és lehetőségek közé tartoznak:

• Nemzeti KAP-stratégiák, az egyes országok igényeihez igazítva. Az EU ajánlásokat tett a KAP 9 konkrét célkitűzésének megvalósítására, valamint a "Farm to Fork" és a "Biodiverzitás 2030" stratégiák hat vonatkozó célkitűzésének való megfelelés biztosítására az EU Green Dealben. 
• A nemzeti politikai prioritásokat - például a szociális, gazdasági, környezetvédelmi, tervezési és oktatási politikákat - tükröző stratégiák kialakítása és végrehajtása.
• Olyan stratégiák tervezése és végrehajtása, amelyek megfelelnek a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak, például az ENSZ Párizsi Megállapodásának, amelynek célja, hogy "a fenntartható fejlődéssel és a szegénység felszámolására irányuló erőfeszítésekkel összefüggésben megerősítse az éghajlatváltozás veszélyére adott globális választ"; valamint a biológiai sokféleségről szóló egyezménynek, amelynek célja, hogy "a biológiai sokféleséget a jelen és a jövő nemzedékek javára megőrizze és fenntartható módon használja". 

Az UNISECO-projekt eredményei bizonyítják, hogy az agroökológiai gazdálkodási rendszerekre és gazdálkodási gyakorlatokra való áttérés hogyan biztosíthatja a globális jelentőségű kihívások kezelését, különösen az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenésének csökkentése, a fenntartható termelés és fogyasztási minták, valamint a társadalmi igazságosság terén. 

Ez a bizonyíték a mezőgazdasági rendszerek helyi szereplőivel való együttműködésből származik, az Európa 15 országában, különböző társadalmi-gazdasági, környezeti és kulturális kontextusokban készült esettanulmányok (angol nyelvű link), valamint az agroökológiai gyakorlatok nagyszabású bevezetésének területi hatásainak elemzése az európai élelmezési rendszerek jövőbeli forgatókönyveivel összefüggésben.

A bizonyítékok alapján szakpolitikai ajánlásokat fogalmaztunk meg, figyelembe véve a különböző országok és régiók agrár-ökológiai átmenetének sajátos összefüggéseit.