Szakpolitikák és stratégiák 

Az agrár-ökológiai átállás akadályainak leküzdése terén előrelépés történt. Ezeket az akadályokat egy sor szakpolitikával és intézkedéssel igyekeznek leküzdeni. A mezőgazdasági gyakorlatokra vonatkozó uniós rendeletek és irányelvek az értékelés szerint pozitív szerepet játszanak az agrárökológiai átállásban. 

A 15 országban végzett esettanulmányokban szereplő szakpolitikák és stratégiák elemzése arról számolt be, hogy a KAP I. pillérének eszközei gyengébben kapcsolódnak az agroökológiai átmenethez, mint a II. pillér eszközei (Linares Quero et al., 2020). Az utóbbiak közül a leghatékonyabb eszközöknek az agrár-környezetvédelmi intézkedéseket, a biogazdálkodást, a mezőgazdasági üzemek korszerűsítését és a beruházásokat, valamint a tanácsadást, tájékoztatást és képzést találták. 

Olyan innovatív piaci és szakpolitikai ösztönzőket azonosítottak, amelyek alkalmasak az agrár-ökológiai átmenet előmozdítására (Galioto et al., 2021). Az élelmiszerpolitikán belül a közétkeztetésben használt biotermékek közbeszerzése és a nemzeti élelmezési stratégiák magas pontszámot kaptak az agroökológiai átmenet támogatására. A piaci eszközök közül a tanúsítási rendszereket összességében pozitívan értékelték, de a vélemények eltérőek voltak, és időnként eltértek egymástól.

A kultúra és a gondolkodásmód akadályozhatja az agroökológiai gazdálkodási rendszerekre való áttérést. A gazdálkodók, intézmények, hatóságok, vállalkozások és az értékláncok egyéb szereplői gyakran a meglévő megközelítések és a tapasztalatokon alapuló eredmények ismeretére támaszkodnak. A változással szembeni ellenállás, a nem bizonyított megközelítések vagy a helyváltoztatásban mutatkozó tehetetlenség gátolja az új ötletek és gyakorlatok átvételét. A mezőgazdasági termelők informális vagy formális együttműködésének régi hagyománya van, például a mezőgazdasági gépkörökön keresztül (pl. CUMA-k, Franciaország; RingLink, Egyesült Királyság). A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a gazdálkodók elismerik az együttműködés értékét, de arra várnak, hogy azt valaki más kezdeményezze (pl. cseh esettanulmány). Az agrárökológiai gyakorlatok bevezetésére való hajlandóságot a gazdálkodók és más szereplők közötti bizalom alakítja, amely a szakpolitikai intézkedések - például az agrár-környezetvédelmi rendszerek - végrehajtása vagy nyomon követése során alacsony lehet. Az Egyesült Királyságban végzett esettanulmányból származó bizonyítékok olyan megközelítéseket mutatnak be, amelyek az ilyen akadályok hatékony közös alkotó fórumok, hálózatépítés és együttműködés révén történő leküzdésére irányulnak.

A spanyolországi Navarrából származó bizonyítékok azt mutatják, hogy a vidékfejlesztési program 16.2. intézkedése hatékonyan alkalmazható a gépek megosztását, a kistermelőktől származó biotermékek begyűjtését és értékesítését, valamint a biotermékek és helyi termékek havi piacának támogatását lehetővé tevő innovatív projektek finanszírozására. A hasonló megközelítések előnyeit a biodisztribúciók (pl. Chianti, Olaszország; olasz esettanulmány) bizonyítják.

Példák más olyan kezdeményezésekre, amelyek bizonyítottan segítik az átállást: 

• Többéves beruházási tervek a fokozatos átállást lehetővé tevő beruházások (pl. az őszibarack új metszési rendszerekre való átállás, görög esettanulmány);
• Az együttműködés előmozdítása az egész értékláncban, a kollektív agrár-környezetvédelmi intézkedések támogatásával (pl. görög esettanulmány);
• A gazdák együttműködése a termelés során (pl. közös komposztálás, közös időjárás-előrejelzés; olasz esettanulmány); 
• Az intenzív állattenyésztéssel szembeni jövedelmi alternatívákkal kapcsolatos ismeretek bővítése (svájci esettanulmány);
• Az újszerű gyakorlatokra összpontosító, tényeken alapuló tanácsadási szolgáltatások (görög esettanulmány), valamint a tudáshiányok pótlása, például a talajvédelmi gyakorlatok (pl. magyar esettanulmány); 
• Az agroökológiai gyakorlatokra vonatkozó szabványok bevezetése révén árprémiumok biztosítása megkönnyítené a gazdálkodók és a vállalatok számára, hogy megállapodásokat kössenek a termékekre vonatkozóan (svéd esettanulmány). 

A kollektív fellépések jobb támogatása megkönnyítheti a gazdálkodók számára, hogy hozzáférjenek olyan speciális képzésekhez, feldolgozó létesítményekhez és mezőgazdasági gépekhez, amelyeket máskülönben nem engedhetnének meg maguknak. Ez segíti a gazdálkodók közötti kommunikációt is, és támogatja a tudáscserét a társak között, ami csökkentheti a gazdálkodóknak az új agroökológiai gyakorlatok bevezetésével kapcsolatos kockázattal szembeni ellenérzését. A hálózatépítés hozzájárul az értéklánc helyi szereplői közötti szinergiák kialakításához, ami lehetővé teheti a hozzáadott érték igazságosabb elosztását, ezáltal támogatva a helyi vidékfejlesztést.
 

Biogazdálkodási gyakorlatok

A biogazdálkodási gyakorlatok európai elterjedése kiindulópontot jelent a fenntarthatóbb gazdálkodási gyakorlatokra való áttéréshez. Egyes ágazatokban és területeken ez a növekedés gyors volt (pl. tejtermelés, Lettország). 

Az ilyen átmenetet olyan mechanizmusok segítik, amelyek támogatják a gazdálkodási gyakorlatok integrált megközelítéseit, amelyek tükrözik az agroökológiai gazdálkodási gyakorlatok összetettségét (pl. komplex vetésforgó alkalmazása hüvelyesekkel, a gazdaságon belüli takarmány- és műtrágyatermelés, a biológiai sokféleség és a talajminőség javítása stb., ld. lettországi esettanulmány) Ez elmozdulást jelentene a szűkebb értelemben vett környezeti, társadalmi és gazdasági kérdésektől. 

Az agroökológiai gazdálkodási rendszerekre és gyakorlatokra való áttérés azonban megköveteli a szükséges beruházások és intézkedések kockázatmentesítését (pl. a magáncégekkel kötött hosszú távú szerződésekhez való hozzáférés, a fenntarthatósági gyakorlatokért felár fizetése; svéd esettanulmány).
 
Az értéklánc szereplőinek pozícióit meg kell erősíteni, hogy lendületet kapjon a termékek átvétele és az átmenet folyamatos előrehaladása (pl. biotejgazdaság, Lettország). 

Infrastruktúra

Az ellátási láncok integritását és az egyes vállalkozások vagy ágazatok gazdasági életképességét fenyegető veszélyek közé tartoznak a helyi infrastruktúra hiányosságai. Az ilyen infrastruktúra magában foglalja a gazdaságon kívüli infrastruktúrát: 

• közlekedés (pl. közúti, vasúti, komphálózat); 
• a termény- és szarvasmarha-ellátási láncok minősége és hatékonysága (pl. az állatállomány jóléti normáinak biztosítását szolgáló állattartó létesítmények a piacokon; brit esettanulmány); 
• helyi vágóhidak és hentesek; 
• a nem fosszilis tüzelőanyagok ellátása (pl. hidrogén a közlekedéshez és a mezőgazdasági gépekhez);

és a gazdaságon belül: 

• tárolás (pl. szilázs, víz);
• higiéniai létesítmények (pl. zuhanyzók, ruházat; pl. romániai esettanulmány);
• a termékek gazdaságon belüli feldolgozása javítaná a gazdaságok gazdasági stabilitását egyes értékláncokban (pl. tejtermékek, Litvánia). 

 

Tudáscsere

Az UNISECO eredményei rámutatnak a tanácsadás, a kutatás, az innováció és a képzés fontosságára a mezőgazdasági rendszerek társadalmi hálózataiban. A piaci politikák és eszközök elemzése azt mutatta, hogy a gazdálkodási gyakorlatok tudásbázisának megerősítése és a mezőgazdasági tudás- és innovációs rendszer támogatása fontos lépések az agroökológiai gazdálkodási rendszerek elterjedésének támogatásában (lásd Quero et al., 2020). Ez hozzájárul továbbá a mezőgazdasági termelők kockázatkerülésének csökkentéséhez és a fogyasztók helyzetbe hozásához. 

A hatékony tudásmegosztást elősegítő fórumok lehetőséget kínálnak az intézményeken belüli befolyásoló szereplők (pl. gazdálkodók, hatóságok, üzleti szféra, kutatás) tájékoztatására. E folyamat hatékony mechanizmusaira példa az Északkelet-skóciai Mezőgazdasági Tanácsadó Csoport (NESAAG; brit esettanulmány); az Agrárkamara mint a független tanácsadói szolgáltatások koordinációs központja szerepének erősítése (magyar esettanulmány); valamint a Mezőgazdasági és Innovációs Rendszerek regionális koordinációs központja (olasz esettanulmány).

 

Szociális jogok

Az UNISECO eredményei betekintést nyújtanak abba, hogy az agrárökológiai gazdálkodási rendszerek és gazdálkodási gyakorlatok milyen mértékben járulhatnak hozzá a szociális jogok európai pilléréhez. Ezek közé tartozik a tanácsadás, a kutatás, az innováció és a képzés fontossága a gazdálkodási rendszerek társadalmi hálózataiban, amelyek hozzájárulnak az ENSZ 4. fenntartható fejlődési céljának, az oktatásnak és az egész életen át tartó tanulásnak a megvalósításához. A különböző nézőpontokból származó új bizonyítékok megismerésének, megkérdőjelezésének és megvitatásának lehetőségei hozzájárulnak az agroökológiai gyakorlatok elterjedése előtt álló akadályok leküzdéséhez.

A bizonyítékok arra utalnak, hogy az iparnak és a gazdálkodóknak szükségük van a munkaalapú készségekre, a szakmai gyakorlatokra, az egész életen át tartó tanulásra és a diplomásokra, de a munkaerőpiacon versenyben állnak egymással (brit esettanulmány). Hosszú távon stratégiai megközelítésre van szükség a képzés, az oktatás és az egész életen át tartó tanulás biztosításához, hogy azt az illetékes hatóságok felvállalják, és vonzó legyen a leendő diákok és tanulók számára.

Az UNISECO egyik legfontosabb ajánlása az agrár-ökológiai termékek iránti kereslet megteremtése érdekében az erre a célra irányuló oktatási kampányok, valamint a tanúsítási és címkézési rendszerek támogatása. Az agrár-ökológiai témák beillesztése a hivatalos oktatási programok (közép- és felsőfokú oktatás) tantervébe segíthetné a gazdák új generációjának kialakulását, akik nagyobb figyelmet fordítanának a különböző gazdálkodási módszerek környezeti és egészségügyi hatásaira. Az ilyen oktatás és képzés az információs és kommunikációs technológiai eszközök ismertségi szintjét is javíthatná, ami kulcsfontosságú az európai agrár-ökológiai átállás szempontjából. 

A tanulást úgy kell megtervezni, hogy: 

• a szereplők minden típusa által használható és hozzáférhető legyen; 
• a gazdálkodási rendszerek agroökológiai átmenetének minden szakaszában relevánsak legyenek; 
• az egyes szereplők életszakaszának megfelelő; 
• a technikai és társadalmi innovációkkal egyidejűleg történjen.

Az eredményekből politikai összefoglaló készült, amely ajánlásokat tartalmaz a tanácsadás, az oktatás és az egész életen át tartó tanulás támogatására az agrárökológiai átmenet előmozdítása érdekében.