• Az Ön projektjeiben: a transzdiszciplináris megközelítés a többszereplős platformokon (MAP) keresztül.
• Az Ön helyi mezőgazdasági környezetének kormányzási dimenziójában: a társadalmi hálózatelemzés (SNA).
• Az Ön helyi/regionális/nemzeti piaci és politikai keretrendszerében: a piaci és politikai eszközök több szempontú elemzése (MCA).

---

Az Ön projektjeiben: a transzdiszciplináris megközelítés a többszereplős platformokon (MAP) keresztül.

A többszereplős platformok, az ún.  MAP-ok az UNISECO-projekt transzdiszciplináris jellegének fontos elemei. A MAP-ok használatának egyik fő célja, hogy a tudomány és a gyakorlat közötti szakadékok nélkül működjenek, és olyan tanácsadói keretet nyújtsanak, amely támogatja a "rendszerszemléletű megközelítést" a kezelni kívánt témában. 

Ez a megközelítés elismeri annak értékét és szükségességét, hogy a tudás és a tapasztalatok többféle forrását egyesítsük, amelyek különböző háttérrel, szerepekkel és tudományágakkal (pl. tudomány, gyakorlat, vállalkozások, vállalkozások, tanácsadó szolgálatok, nem kormányzati szervezetek, képzés és oktatás); a szereplők kategóriáival (tudástermelők, felhasználók és a kettő közötti közvetítők, hálózatok, klaszterek); és amelyek képesek az innováció különböző típusaira (technológiai, társadalmi, szervezeti) reflektálni.

Az UNISECO többszereplős platformjai (MAP-ok) folyamatos részvételt és nyílt, kétirányú eszmecserét biztosítottak a közös tanulás és a tudás közös létrehozása érdekében a végfelhasználókkal és a mezőgazdaságban érdekelt felekkel az EU és a helyi esettanulmányok szintjén. Minden egyes MAP 10-20 képviselőből állt, akiket úgy választottak ki, hogy tükrözzék a projekt témája - az agroökológiai gazdálkodási rendszerekre való áttérés és azok támogatása az EU-ban - és az esettanulmányok szempontjából relevánsak legyenek. A regionális cselekvési tervekben olyan személyek, csoportok és/vagy intézmények vettek részt, akik az agrár-ökológiai gazdálkodási rendszerek folyamatait és eredményeit befolyásolják, vagy amelyekre hatással vannak, beleértve a nem kormányzati szervezeteket és a tanácsadó/szolgáltató szervezeteket, a szakpolitikák végrehajtásával foglalkozó tisztviselőket és a közigazgatást, az élelmiszer-értéklánc képviselőit, valamint a mezőgazdasági termelőket. A többéves cselekvési terv résztvevői tanácsot adtak és visszajelzést adtak a tevékenységekről és anyagokról, biztosítva, hogy az eredmények megfeleljenek az igényeiknek, és részt vettek többek között az AEFS-re való áttérés fő akadályainak és mozgatórugóinak azonosításában, a gazdálkodási stratégiák értékelésében és közös kidolgozásában, valamint az AEFS megerősítését célzó politikai és piaci ösztönzőkben.

Iránymutatás a MAP megközelítés alkalmazására az Ön környezetében 

Mellékeljük két módszertani útmutatót, amelyeket azért állítottunk össze, hogy segítsünk minden olyan szervezetnek, amely szeretné kipróbálni/alkalmazni ezt a megközelítést olyan összetett témák kezelésére, mint például az agroökológiai gazdálkodási rendszerekhez kapcsolódó témák. 
Részletesebben a D7.3 - Jelentés a transzdiszciplináris eszközök és módszerek értékeléséről című dokumentumban olvashat arról, hogyan lehet értékelni a MAP kölcsönhatásának minőségét és eredményeit, valamint az UNISECO-ban összeállított MAP-ok ilyen értékelésének részleteit.  

Letöltés:

UNISECO H2020 methodological brief: Setting up a transdisciplinary framework: Brief Step-by-Step Guide

UNISECO H2020 methodological brief: Monitoring and evaluating Multi-Actor Platforms: Brief Step-by-Step Guide

D7.3 - Report on the Assessment of Transdisciplinary Tools and Methods (pdf)

Back to top

---

A helyi mezőgazdasági kontextus kormányzási dimenziójában: a társadalmi hálózatelemzés (SNA) 

Az SNA az emberek, csoportok, szervezetek, számítógépek vagy más információ/tudásfeldolgozó egységek közötti kapcsolatok és áramlások feltérképezését és mérését jelenti (Krebs, 2010). A természeti erőforrásokkal való gazdálkodás SNA-n keresztül megvalósított társadalmi kapcsolati megközelítése lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy a rendszer szereplői közötti mintázatos kapcsolatok hogyan teszik lehetővé és korlátozzák a természeti erőforrásokkal kapcsolatos emberi cselekvést (Bodin és Prell, 2011). Emellett az emberek közötti kapcsolatok erejének vizualizálására is alkalmas, ami lehetővé teszi annak azonosítását, hogy az interakció és a tudásmegosztás hogyan strukturálódik, és hogyan optimalizálható.

Az SNA mennyiségi és/vagy minőségi megközelítéssel is elvégezhető. Az UNISECO-ban az elemzés vegyes módszertani megközelítéssel történt, a következő célokkal:

• A 15 esettanulmányban (a szereplők hét fő típusa: mezőgazdasági termelők; hatóságok és közigazgatás; az agrár-élelmiszeripari értéklánc szereplői; tudományos, innovációs, tanácsadói és kapacitásépítési szereplők; nem kormányzati szervezetek, civil társadalmi szervezetek, helyi közösségek képviselői; fogyasztók; média) a legfontosabb agroökológiai "dilemmák" (kihívások) kezelése szempontjából legfontosabb szereplők azonosítása és elemzése, szerepük, álláspontjuk, nézőpontjaik feltárása;
• Az egyes kihívások szempontjából releváns kormányzati hálózatok azonosítása és elemzése, a szabályok, szabályozások, hatalmi viszonyok, konfliktusok, együttműködések, a kollektív cselekvés dinamikája, a tudás és a tárgyi javak áramlása feltárása, a döntéshozatali folyamatok megértése, valamint annak megértése, hogy a hálózat és annak elemei (szereplők és szereplők közötti kapcsolatok) hogyan befolyásolhatják az agrár-ökológiára való átmenet útjait.

Az elemzés tehát jóval túlmutatott a gazdaságok szintjén, és azt vizsgálta, hogy a különböző érdekelt felek hogyan vesznek részt a fenntartható mezőgazdaság és élelmezési rendszerek irányába történő átmenet folyamatában. A NET-MAP (hálózattérképezés) pedig a helyi érdekeltekkel közös hálózattérképek kialakításához és az interaktív elemzéshez használt eszköztár volt, azzal a céllal, hogy biztosítsa a tudás közös előállítását, a közös tanulást és a transzdiszciplináris megközelítések előnyben részesítését (Hauck et al., 2015; Hauck et al., 2016).

A NET-MAP eszköz nem egy szoftver, hanem egy alacsony technológiai színvonalú, alacsony költségű, interjúkon alapuló térképezési eszköz. Az "eszköz" kifejezéssel egyszerűen az SNA elvégzéséhez szükséges készletre utalunk, amely különböző szereplőket ábrázoló kis ábrákat (vagy post-it kártyákat) tartalmaz. Vonalakat húzunk, hogy összekapcsoljuk a szereplőket, és feltárjuk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és ami talán még fontosabb, hogyan nem kapcsolódnak egymáshoz. A kutatók, a facilitátorok és a végrehajtók használhatják a tudás vizualizálására és az összetett formális és informális hálózatok, a hatalmi viszonyok és a szereplők céljainak kölcsönhatásának megértésére.

Példák az UNISECO esettanulmányok eredményeire: állattenyésztés, szántóföldi növénytermesztés és ültetvény termelési rendszerek, valamint vegyes gazdálkodási rendszerek tanulságai.

Svájcban a fő dilemma az volt, hogyan lehet csökkenteni a magas állatsűrűséget, ugyanakkor nyereségesnek maradni a fontos útfüggőségek (istállóépítések, mélység, fel- és lefelé irányuló piac, tudásrendszer) mellett.

A svájci esettanulmány a luzerni központi tavak mezőgazdasági területére terjedt ki, amely Svájc és Európa egyik legintenzívebb sertéstenyésztési régiója, és amely jelentős környezeti problémákat okoz. Úgy tűnik, hogy meglehetősen általános az egyetértés az állatsűrűség csökkentésének szükségességét illetően. A központi szereplők a gazdák. Ők kapcsolatban állnak a feljebb és lejjebb elhelyezkedő piaci szereplőkkel, az önkormányzati és kantonális szereplőkkel, valamint a tanácsadói szolgáltatásokat nyújtó szereplőkkel. A kulcsfontosságú dilemma jobb kezelése érdekében a jelenlegi hálózatot több szempontból is fejleszteni kell: világosabban meg kell osztani az ellentétes érdekeket képviselő különböző állami hivatalokat. A hangsúlyt kevésbé a kompromisszumkeresésre, hanem a meglévő jogszabályok alapos végrehajtására kellene helyezni. Ezenkívül a nagy befolyással bíró közvéleménynek nagyobb szerepet kellene kapnia a hálózatban. Hiányzik az ökoszisztémák állapotáról szóló kommunikáció, és nagyobb befolyást lehetne gyakorolni a környezetvédelmi civil szervezetekre. Ezenkívül a termelés és a fogyasztás szinte teljesen elszakadt egymástól, a piacot a downstream piac különböző szereplői irányítják. Szorosabb kapcsolatot kellene kialakítani a gazdálkodók és a fogyasztók között, hogy a fogyasztók jobb képet kapjanak arról, hogyan állítják elő az élelmiszereiket..

Magyarországon a fő dilemma az volt, hogy miként lehet az erősen piacorientált szántóföldi gazdálkodási rendszerekben az agroökológiai gyakorlatokat a szántóföldeken integrálni a talajminőség fenntartása és javítása érdekében anélkül, hogy ez jelentős negatív hatással lenne a gazdaságok gazdasági életképességére. Magyarországon a növénytermesztés agroökológiai feltételei általában jónak tekinthetők, de a vegetációs időszak alatti vízhiány, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és különösen a talajok romlása egyre nagyobb környezeti kihívások elé állítja a gazdálkodókat.

Az innovatív gazdálkodók egy sajátos, a hagyományos gazdálkodóktól némileg elszigetelt csoportot alkotnak. A talajvédelem témájával kapcsolatos nem kormányzati és/vagy civil szervezetek közötti együttműködés sem országos, sem helyi szinten nem jellemző. Több együttműködésre lenne szükség a hatóságokon belül, illetve a hatóságok és a tudomány között, hogy az ágazat gyakorlati igényeit szolgálják az éghajlatváltozás mérséklése és az agrárökológiára való hosszú távú áttérés előkészítése tekintetében. Nagy problémát jelent a speciális ismeretekkel (pl. precíziós mezőgazdaság) rendelkező szakképzett mezőgazdasági dolgozók hiánya. Az agrárágazat innovációi és digitalizációja megelőzi a mezőgazdasági oktatás szerkezetét és tartalmi minőségét mind a közép-, mind a felsőoktatásban a régi tanfolyami és tematikai struktúrák, valamint a demonstrációhoz és képzéshez szükséges tőke hiánya miatt. A kormánynak ösztönöznie kell a gazdákat a kutatási projektekben való részvételre.

Olaszországban a fő dilemma az volt, hogyan lehet egy erősen specializált és piacorientált bortermelő területen az agroökológiai gyakorlatok átvételével elősegíteni a termesztési rendszerek diverzifikációját, növelni a biológiai sokféleséget és javítani a tájgazdálkodást, miközben a helyi értékláncokon keresztül fenntartják a gazdálkodás jövedelmezőségét.

Az esettanulmány a Chianti biodisztribúcióban készült. A biodisztrikt olyan földrajzi terület, ahol a gazdálkodók, a polgárok, az idegenforgalmi szereplők, a szövetségek és a hatóságok megállapodást kötnek a helyi erőforrások fenntartható kezelésére, amely a bioélelmiszerek termelésén és fogyasztásán alapul. A toszkánai Chianti területén a biodisztrikt létrehozása lehetővé tette a szőlőtermesztés kulcsfontosságú agroökológiai gyakorlatainak elfogadását és elterjesztését, mint például a sorok közötti füvesítés, a helyi fajták kiválasztása, a természetközeli jellegzetességek fenntartása, valamint a szerves trágyák és növényvédő szerek és a zöldtrágya használata. Mindezek ellenére az esettanulmánynak szembe kell néznie azzal a kritikus kihívással, hogy a biológiai sokféleség növelése és a táj minőségének javítása érdekében fokozza a termesztési rendszer diverzifikációját. E kihívás megoldásának egyik lehetséges módja az alulhasznosított mezőgazdasági területek újjáélesztésének támogatása, különösen a felhagyott olajfaligetek helyreállítása, a szántóföldi és legelőterületek helyreállítása, valamint a kapcsolódó helyi értékláncok fejlesztése révén. Ez utóbbiak a helyi mezőgazdasági rendszer ellenálló képességét is növelhetik, csökkentve az egyetlen termék, a bor exportjától való függőséget.

Az esettanulmányban szereplő kulcsfontosságú dilemmában érintett szereplők hálózata még kialakítás alatt áll, mivel a BD még mindig a kulcsfontosságú dilemma szempontjából releváns fő intézkedésekre vonatkozó információs és tudáskapcsolatok kialakításának és bővítésének folyamatában van.

Romániában a fő dilemma az volt, hogyan lehet növelni a kisüzemi gazdálkodás gazdasági életképességét a kultúrtáj és a biológiai sokféleség megőrzése mellett. Erdély és Máramaros nagy biodiverzitása szorosan összefügg a strukturális sokféleséggel és a gazdálkodók által generációk óta alkalmazott sajátos gazdálkodási és földművelési gyakorlatokkal. A társadalmi dinamika és a mezőgazdaság intenzívebbé válásának kiváltó okai azonban a táj változását okozzák, ami számos kockázatot jelent a fenntarthatóságra általában, és különösen a biológiai sokféleség megőrzésére nézve.

A bizalom és az együttműködés nagyon gyenge az államosított, kollektív mezőgazdasági rendszer által hátrahagyott társadalmi trauma miatt. Egyesületek léteznek, de ezeket azért hozták létre, hogy megfeleljenek a mezőgazdasági támogatásokhoz való hozzáférés jogosultsági kritériumainak; a szövetkezetek - az egyesületek "feljavítása" - hiányoznak. A gazdasági tevékenységek közös fejlesztésére való nem hajlandóság, valamint a készségekkel, a pénzforgalommal, az információhoz és az infrastruktúrához való hozzáféréssel kapcsolatos egyéb kihívások miatt a gazdák az alacsony termelékenység rendszerében ragadtak, és nem rendelkeznek eszközökkel arra, hogy hozzáadott értéket adjanak a nyers mezőgazdasági termelésükhöz, és piacot teremtsenek/hozzáférjenek; így ők a leggyengébb szereplői az ellátási láncnak.
A kormányzási modell régimódi és hierarchikus, és túlnyomórészt egyoldalú/egyirányú: az állami intézményektől a polgárokig. A döntéseket a hatalmi pozícióban lévő emberek hozzák, és az információ inkább informális társadalmi csatornákon keresztül áramlik. A LAG-ok és a nem kormányzati szervezetek alapvető szerepet játszanak a helyi közösségek tájékoztatásában a szakterületükhöz/érdeklődési körükhöz kapcsolódó közös érdekű ügyekről, és képviselik a közösségek hangját a döntéshozatali fórumokon. Ezek a szervezetek a helyi közösségekbe is befektetnek - ökoturisztikai és élelmiszerekkel kapcsolatos infrastruktúrákba/létesítményekbe és rendezvényekbe, folyamatos szakmai képzésbe vagy piacfejlesztésbe. Egy másik fontos munkakapcsolat a gazdálkodók/ gazdálkodók szövetségei és a mezőgazdasági kifizető ügynökségek (APIA, AFIR) között áll fenn, ahol a kedvezményezettek az ügynökség munkatársaira támaszkodnak, akik nemcsak a kérelmeket regisztrálják, hanem segítenek nekik a papírmunka előkészítésében is. 

A fenti példákról és a többi 10 esettanulmányról további részleteket a D5.2 jelentésben olvashat.

Letöltés: 

D5.2 - Governance Networks Supporting AEFS

           D5.2 - Annex: Case studies

Útmutató az SNA alkalmazásához az Ön környezetében 

Mellékelten talál egy rövid útmutatót, amelyet azért állítottunk össze, hogy segítsünk minden olyan szervezetnek, amely szeretné kipróbálni/alkalmazni ezt a módszert, hogy jobban megértse a helyi kormányzási környezetét, amely a pozitív változások előmozdítására irányuló jobb stratégiák kidolgozásának/közreműködésének alapjául szolgál, legyen szó akár a mezőgazdasági ágazatról, akár más ágazatról. 

Letöltés:

UNISECO Methodological Brief: Social Network Analysis: Brief Step-by- Step Guide (pdf)

Back to top

---

Az Ön helyi/regionális/nemzeti piaci és politikai keretrendszerében: a piaci és politikai eszközök több szempontú elemzése (MCA). 

A piaci és szakpolitikai eszközök - támogatások, ösztönzők, adókedvezmények, programok stb. - összetett intézményi környezetbe ágyazódnak, számos, különböző szempontokkal és érdekekkel rendelkező fél részvételével, és előzetes értékelésüknek a szakpolitika újratervezésének szükségességével összefüggésben több mennyiségi és/vagy minőségi kritériumot kell figyelembe vennie. A mezőgazdasági/környezetvédelmi összefüggésekben a döntésekben számos, különböző és egymással ellentétes álláspontot képviselő érdekelt fél részvételére van szükség, ami fokozza a döntés összetettségét.

Ezek az érvek alátámasztják a több szempontú elemzés (MCA) alkalmazását, amelyet a nemzeti kormányok és nemzetközi intézmények széles körben alkalmaznak, és számos hivatalosan kiadott iránymutatás és kész eszköz létezik. Itt, az UNISECO-ban az MCA két kulcsfontosságú hivatalos dokumentumra épül, azaz a Better Regulation Toolbox (EC, 2017) és a Multi-Criteria Analysis: A Manual (Egy kézikönyv) című dokumentumra. UK Department for Communities and Local Development (UK-DCLG, 2009).

Az MCA elvégzésének legfontosabb szakaszai a következők: 

• a célok meghatározása és azon MPI-k kiválasztása, amelyeken az MCA-t elvégezzük (az UNISECO esetében az európai 15 esettanulmányban elemeztük egyes MPI-k potenciálját az agroökológiai gazdálkodási rendszerekre való áttérés elősegítésében); 
• a releváns kritériumok meghatározása, amelyek alapján a MPI-ket elemezni fogják; 
• az érintett érdekelt felek megkérdezése, hogy az egyes MPI-kkel kapcsolatos preferenciáikat a kritériumok tekintetében értékeljék;
• az egyes MPI-k pontszámainak összesítése és következtetések levonása. 

Ebben a szakaszban a projekt céljaira létrehozott MCA-eszközt mutatjuk be, és ha Ön hasonló dilemmával vagy célkitűzéssel foglalkozik a mezőgazdasági és élelmiszer-rendszerek kívánt átalakulásával kapcsolatban, akkor itt egy rövid útmutatóban ismertetjük, hogy segítsük Önt az elemzésben és esetleg a döntéshozatalban.

Az agrár-ökológiai gazdálkodási rendszerekre való átállási stratégiák az UNISECO 15 esettanulmányában a meglévő MPI-ket a jelenlegi formájukban, a jelenlegi kialakításukhoz képest javasolt változtatásokat tartalmazó felülvizsgált MPI-ket és az újonnan javasolt MPI-ket foglalták magukban - mindegyiket 8 makro-kategóriába csoportosították: jövedelem- és piactámogatás, agrár-környezetvédelmi kifizetések, beruházásokért történő kifizetések, tudásfejlesztés, tanúsítási rendszerek, élelmiszer-politika, hálózatépítés/együttműködés és egyéb intézkedések (pl. adópolitikák, tájhasználat/földhasználat irányítási/tervezési szabályok, vadvédelmi jogszabályok stb.). Összesen 148 eszközt elemeztek, és az agrár-környezetvédelmi kifizetések képezték a legnagyobb tipológiát. 

Az MCA-értékelés konkrét céljának elérése érdekében kétféle értékelési kritériumot határoztak meg és alkalmaztak:

Teljesítmény: olyan kritériumok, amelyek azt értékelik, hogy a többéves politikai kezdeményezések milyen mértékben támogatják a mezőgazdasági termelőket és más szereplőket az agrár-ökológiai átmenet akadályainak leküzdésében, ami nagymértékben függ a többéves politikai kezdeményezés kialakításának módjától;

Relevancia: olyan kritériumok, amelyek az eszköz relatív fontosságának és végrehajtásának sürgősségének/időszerűségének értékelésével befolyásolják a többéves politikai eszköz relevanciáját az átállási stratégia támogatásában.

Az MPI-t vegyes módszerekkel - kvantitatív és kvalitatív megközelítéssel, interjúk és műhelytalálkozók segítségével, az egyes esettanulmányok érintett érdekelt feleinek - politikai tisztviselők, irányító hatóságok, kutatók, mezőgazdasági termelők szakszervezetei/szövetségei, környezetvédelmi és közösségi nem kormányzati szervezetek, valamint a mezőgazdasági ágazat, a szolgáltatások és az agrár-élelmiszeripari lánc egyéb, a többéves politikai kezdeményezésekben kellő tapasztalattal rendelkező érdekelt felei - részvételével végezték el. A kutatási megközelítés javította a dilemmával/kihívással kapcsolatos kontextus-specifikus kérdések megértését az egyes esettanulmányokban, azáltal, hogy a meglévő és új MPI-k értékelésére összpontosított, tekintettel az átmenet előmozdítására vonatkozó lehetőségeikre, valamint az irányítási rendszerekre és a politikai döntéshozatalra gyakorolt gyakorlati következményeikre. 

Néhány eredmény az UNISECO esettanulmányokból

A 15 esettanulmányt két fő kategóriába soroltuk, az előttük álló kihívás(ok) típusa és az agrár-ökológiai átmenet jelenlegi szakasza alapján: a kezdeményező esettanulmányok, amelyek arra összpontosítottak, hogyan lehet az átmenetet egy hagyományos rendszerben fokozatos változtatások végrehajtásával kezdeményezni/előmozdítani - Ausztria, Svájc, Németország, Finnország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Svédország, Egyesült Királyság, és a fokozó esettanulmányok, amelyek már alkalmaznak agroökológiai gyakorlatokat, és amelyek az átmenet további támogatására összpontosítottak, a gazdaságtól az élelmiszerrendszer szintjéig, vagy a meglévő agroökológiai gyakorlatok fenntartására/megerősítésére - Cseh Köztársaság, Spanyolország, Olaszország, Litvánia, Lettország, Románia. 

Minden esettanulmány előzetesen azonosított egy sor olyan akadályt, amelyet a többéves piacgazdasági együttműködés keretében értékelt MPI-knek meg kell szüntetniük az agroökológiai gyakorlatok elterjedésének lehetővé tétele érdekében; az akadályok a biofizikai, technológiai/tudásbeli, gazdasági, társadalmi, kulturális/viselkedésbeli, valamint intézményi és szakpolitikai jellegű akadályoktól terjedtek el. 

Az egyes MPI-típusok gyakoriságát tekintve a kezdeményező esetekben a hozzáadott értékkel, a feldolgozással és a piacokkal kapcsolatos akadályokhoz kapcsolódó MPI-k voltak a leggyakoribbak, míg a fejlesztő esetekben a tudásbeli akadályok aktiválták a legtöbb MPI-t. A legtöbb MPI-t a tudásbeli akadályok aktiválták. A hozzáadott érték, a feldolgozás és a piac akadályaira való összpontosítás megerősíti annak szükségességét, hogy az agrárökológiai gyakorlatok gazdasági és piaci teljesítményét konkrét szakpolitikai beavatkozásokkal kell megszilárdítani. A tudásproblémákra való összpontosítás megerősíti azt a döntő szerepet, amelyet az agroökológiai átállásban a megoldandó problémák tudatosítása és megértése, valamint az új mezőgazdasági gyakorlatok átvételére való hajlandóság játszik. 

A legfontosabb akadályokhoz kapcsolódó MPI-k (egy adott akadály leküzdésére irányuló MPI-k száma/az MPI-k teljes száma százalékban kifejezve). Szerzői jog CREA

A kezdeményező és a fejlesztő esettanulmányok különbséget mutattak az értékelésre kiválasztott MPI-k tekintetében. A kezdeményező esetek inkább az ösztönzőkhöz (agrár-környezetvédelmi kifizetések és beruházásokért járó kifizetések) vagy a kevésbé képviselt "egyéb intézkedésekhez" kapcsolódó MPI-ket választották ki. A megerősítő esetek a hálózatépítéssel/együttműködéssel és az élelmiszerpolitikával kapcsolatos MPI-ket részesítették előnyben. Ez összhangban van a széles körben elterjedt tudásbeli kihívással is, pl. a kapacitásépítéssel.

Az alábbi ábra a MPI-k rangsorát mutatja az összes esettanulmányban az MCA-ban részt vevő érdekelt felek által adott teljesítmény- és relevanciaértékelések alapján, a három első helyen a tudás előmozdítása, a hálózatépítés/együttműködés és a beruházási kifizetések állnak.

A MPI-k átlagos teljesítmény- és relevanciapontszámai (az összes esettanulmány). Szerzői jog CREA

Az agrár-környezetvédelmi kifizetéseknek a beruházási célú kifizetésekhez viszonyított elsőbbsége rávilágít arra, hogy a gazdaságokban olyan strukturális alkalmazkodásra van szükség, amely túlmutat az egyes gazdálkodási gyakorlatok megváltoztatásáért járó puszta pénzügyi kompenzáción. Más szóval, az átállási folyamat megszilárdításához a gazdaságoknak az agrár-ökológiai gyakorlatok átvételéhez kedvező feltételekre van szükségük, hogy leküzdjék a gazdaságok elégtelen adottságaiból adódó korlátokat.

A kezdeményező esettanulmányokban a tanúsítási rendszerek mind relevanciájuk, mind teljesítményük tekintetében magasan szerepelnek. A speciális tanúsítási rendszerek elérhetősége megfelelő ösztönzést nyújthat az élelmiszerlánc szereplői számára, azáltal, hogy növeli az agroökológiai élelmiszerek hozzáadott értékét. Ehelyett az esettanulmányok javítása inkább a rendszerszintű beavatkozásokra irányul, amelyek a gazdaságok méretét meghaladó változásokat foglalnak magukban.

A jövedelem- és piactámogatási MPI-ket nem tartották lényegesnek, illetve mérsékelten fontosnak az agrárökológiai gyakorlatok bevezetésének kezdeményezéséhez vagy fokozásához.
E kutatási eredmények alapján, amelyeket részletesebben a D5.4. fejezetben ismertetünk. Az agrár-ökológiai átállási stratégiákat támogató innovatív piaci és szakpolitikai eszközök, arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek megerősítik a közös agrárpolitika II. pillérének (vidékfejlesztés) eszközeinek, különösen a tudás előmozdításának, az együttműködésnek és az agrár-környezetvédelmi kifizetéseknek a fontosságát az agrár-ökológiai átállás ösztönzésében. Ez különösen fontos azon gazdaságok számára, amelyek az agroökológiai gyakorlatok bevezetését kezdeményezik, és amelyeknek meg kell birkózniuk a tudás létrehozásának kihívásával. 

Letöltés: 

D5.4 - Report on innovative market incentives and policy instruments favouring conversion pathways to AEFS (pdf)

           D5.4 - Annex 1: Case study summaries (pdf)

Az agroökológiai gyakorlatok előnyeivel és a gazdasági lehetőségekkel kapcsolatos mezőgazdasági termelői ismeretek bővítése a sikeres agroökológiai átállási stratégiák kulcsfontosságú szempontja. Az élelmiszer-politikák és a tanúsítási rendszerek kulcsfontosságú szerepet játszanak azáltal, hogy támogatják az ilyen gyakorlatok - különösen az átmenet kezdeti szakaszában - és a kapcsolódó tudás elterjedését. Ezután az élelmiszerláncban a horizontális és vertikális együttműködés előmozdítása döntő fontosságú az átmenet főbb akadályainak leküzdésében. A hálózatépítés/együttműködés eszközei kulcsfontosságúak az élelmiszerláncokon belüli és az élelmiszerláncok közötti szinergiák megteremtéséhez, valamint a fogyasztói felelősségvállalás és részvétel kialakításához, a kapacitásépítés kihívásának kezeléséhez és az agrár-ökológiai gyakorlatok fejlesztéséhez a rendszer újratervezése érdekében. 

Iránymutatások az MCA saját környezetében történő alkalmazásához

Mellékeljük a rövid útmutatót, amelyet azért állítottunk össze, hogy segítsünk minden olyan szervezetnek, amely szeretné kipróbálni/használni ezt a módszert a piaci és politikai eszközök értékelésére a döntéshozókkal, végrehajtókkal, kedvezményezettekkel és más potenciálisan érintett érdekelt felekkel együtt, mint alapot a jobb stratégiák és ösztönzők kidolgozásához/közösen történő létrehozásához a pozitív változások előmozdítása érdekében, legyen szó akár a mezőgazdasági ágazatról, akár más ágazatról. Ügyeljen arra, hogy az iránymutatást a kapcsolódó értékelési mátrixszal együtt használja (Excel-fájl).

Letöltés:

UNISECO Methodological Brief: Multi-Criteria Analysis of Market and Policy Instruments: Brief Step-by-Step Guide (pdf)

UNISECO-MCA-tool-assessment-matrix-MPIs_2020_CC.xls

Back to top

---

Fedezzen fel többet a SESSIT, a Társadalmi-ökológiai rendszerek interaktív eszköz segítségével

A SESSIT lehetőséget biztosít az agrár-környezetvédelem területén dolgozó nem kormányzati szervezetek, civil szervezetek és helyi közösségek számára, hogy példákat gyűjtsenek a hagyományosról az agrár-ökológiai rendszerekre áttérő gazdálkodási rendszerekre. Két irányból közelíthetik meg ezeket a példákat: különböző országokból származó, különböző gazdálkodási rendszerekben dolgozó gazdák szemszögéből olvashatnak történeteket (Agro-ökológiai gazdálkodás fül), és/vagy a szakpolitikai és piaci oldalt vizsgálhatják, az agro-ökológiára való átállást akadályozó vagy elősegítő akadályokkal és mozgatórugókkal (Szakpolitikák és stratégiák fül). Az információkat és a levont tanulságokat a továbbiakban felhasználhatja a gazdákkal és a politikai döntéshozókkal folytatott saját munkájában.

Enter SESSIT

Back to top